Szőcs: Egy régies magyar foglalkozás emléke

A szőcsök egy régi magyar foglalkozás emlékét őrzik. Egykoron azokat a mesterembereket nevezték így, akik a lovak bundáját igazgatták. A szőcs lehetett az, aki a lovak farok- vagy sörénytincseit rendezte, vagy az is, aki az egész lótestet tisztára nyírta. A szakma akkoriban még messze nem volt olyan specializált, mint napjainkban.

A megbízható szőcsöknek nagy szerepük volt a lovak gondozásában. A bunda karbantartása nem csak az állat esztétikus megjelenése miatt volt fontos, hanem azért is, mert a tisztán tartott bunda sokkal jobban védte a lovat a hideg, a hó, a szél és a víz ellen. A lovakat ugyanis korábban sokkal inkább használták munkára, mint szabadidős tevékenységre, ezért fontos volt, hogy mindig a legjobb formában legyenek.

Ahogy azonban a technológia fejlődött, úgy kezdett megváltozni a lóhasználat célja is. Az autók elterjedése után a lovakat főként sport céljából használták, ahol az esztétikum már igencsak számított. Így született meg a lovászat, ahol a lovakat nem csak szabadidős tevékenységre, hanem vadászatra is használták fel. Ekkor kezdett elterjedni az elnevezés "lovas szőcs", ami ugyanazt a munkát takarta, csak már kifejezetten a lovászatban használt lovakra.

A szőcsök kikhez tartoztak?

A szőcsök nem hiányozhattak a királyi és az uralkodói hadseregből sem, hiszen a lovak karbantartása az ő egységeikben különösen fontos volt. De az általános népességből is sokan űzték ezt a szakmát. A vidéki falvakban a parasztemberek lovas munkájában, az állattartás során sokszor volt szükség szőcsre.

Azonban a szakma nemcsak a magyar parasztságban számított elterjedtnek. Azazsiai nomád lovasnépeknél már évszázadokkal korábban is jellemző volt a lovak szőrének rendszerezése, szigetelése és díszítése. Az európai szőcsök mesterének szakmai hagyományaikat tehát valószínűleg ezekből a nemzetekből is átvették.

A szőcsöknek milyen eszközeik voltak?

A szőcsök által használt eszközök széles választékát használták a lovak bundájának kezelése során. Ezek az eszközök többnyire kézzel készültek és sok mindennel megegyeztek, amit manapság a fodrászok és a kozmetikusok is használnak, de persze szerepeltek közöttük olyanok is, amiket mára már régóta nem használnak.

A szőcsöknek általában volt egy fésűjük, hogy megnyírják a hosszú szőrszálakat, valamint egy nehezékkel ellátott ecsetük, amellyel a bundát szigetelték. Az ecsetet leggyakrabban a fűtőkeményből (ami a lovak istállójában található, rendszerint égetett agyagból készült) készítették, és szivacsba csomagolták, majd bőr- vagy selyempamutatóval kenték át, és dörzsölték a lovak bundájához, hogy azok megfogják. Voltak azonban olyan szerszámok is, mint például a fésűk, amelyek a bundában levő csomókat kapták el.

Tanúskodik erről valami a nyelvünkben?

A szőcs szó jelentése régi magyar nyelven "farmer". A szó valószínűleg az egységes bunda kezelése és kisimítása miatt kapta ezt a nevet. Azóta a szó jelentése sokat változott, de nyoma ma is megmaradt a nyelvünkben. A székely falvakban a "szőcs-major" nevezetű neves családok voltak harminc éve még feljövőben.

Az Országos Magyar Szótárnak ugyanakkor a szó másik, átvitt értelmezése szerint a szőcs a tartós, szoros farruhás ruhadarab készítésére specializálódott szabó. A régi időkben a bundakészítés és a ruhakészítés valójában hasonló feladat volt, hiszen az anyag a lovak bundájából származott következésképpen a szőcsök ruhát is készítettek.

Hogyan tűnt el a szakma?

Az autók feltalálása és a traktorok elterjedése után a lovak kevesebb és kevésbé fontos szerepet kaptak az emberek életében. A szőcsök száma ennek megfelelően csökkent. Azonban a ló szerelmesei és lovasok számának növekedésével a lovaglás újra megélénkült, ami új lehetőséget nyújtott a szőcsöknek is. A lovászatnak és a versenyzésnek köszönhetően ma már sokkal több lehetőség nyílik a szőcsökre, mint száz évvel ezelőtt. Azonban a szakma mai formájában már kevéssé hasonlít arra, amit régen ismertek.

Összességében elmondható, hogy a szőcsök munkája a magyar történelem részét képezte és fontos szerepet játszott a lovak karbantartásában. Bár a szakma mára már szinte teljesen eltűnt, emléke és hagyománya tovább él a szóban forgó ágazatokban, amelynek eredeti jelentése és funkciója már mára eltűnt a köztudatból.